Már egy jó hete, hogy elrabolták Shinbit.A fiúk még mindig nem tudják, mitévők legyenek.Ezalatt a pár nap alatt szépen lefogytam, és ez igaz TaeYangra is.
Éppen a nappaliban ültem és gondolkoztam, amikor T.O.P. berontott.
-Bocs, hogy zavarlak, de sikerült lemondanunk a turnét.-lihegte.
-Mi?Hogyan?-kérdeztem.
-Mindent elmondok...ha a kedvemért eszel egy kicsit, és jössz velem egyet sétálni.Napok óta ki sem mozdulsz.
-Na jó...-egyeztem bele.
Tempo elszaladt valahová, addig én leültem az asztalhoz.Nem sokkal később a fiú egy tál gőzölgő levessel tért vissza.
-Ezt meg honnan szerezted?-kérdeztem meglepetten.-Jaj, de hiszen ez rengeteg!
-Én csináltam.-mosolygott.-Ne viccelj már, hiszen ez még csak az előétel.
-Te tudsz főzni?-esett le az állam.
-Persze.Szerinted ki főz a BigBangre?-nevetett.
Miközben ettem, ő szórakoztatott.Észre sem vettem, hogy rég megettem az ételt, és már csak beszélgetünk.Furcsa módon még mindig éhes voltam.
-Itt várj egy percet!Rögtön hozom a másodikat.
Míg elment, én elbújtam az ajtó mögött.
-ChanChan!Hol vagy te lány?-kezdett el keresni, mihelyst visszaért.
Hirtelen a hátára ugrottam, aminek következtében mindketten az ágyon kötöttünk ki.Egy mozdulattal felcserélődtünk: én voltam alul, ő felül.
-Csikis vagy?-kérdezte kaján vigyorral az arcán, majd elkezdett csikizni.
Visítva estünk le az ágyról.Az ajkaink csak pár milliméterre voltak egymástól...majdnem megtörtént.
-Tempo elmondtad már ne...-nyitott be TaeYang, és mivel az ajtó felőli oldalán voltunk, tisztán látszott a mi kis 'akciónk'.-Ezt nem hiszem el!Milyen jó, hogy míg én mindent elintézek, és betegre aggódom magam, addig ti itt enyelegtek egymással!ChanChan, belőled meg aztán tényleg nem néztem volna ki.A legjobb barátnőd!-viharzott el mérgesen.
-Khm...-tápászkodott fel Seunghyun.-Mostanában kicsit ingerültebb a kelleténél.
Én is felálltam, majd ezt mondtam:-Neki van igaza.Nagyon jól éreztem magam, de most menj.Kérlek...-gyűltek könnyek a szemembe.
Egy önző liba vagyok.A legjobb barátnőmet fogva tartják, én meg békésen elvagyok, mintha mi sem történt volna.
Az ennivalóval teli tálat Tempo kezébe nyomtam, majd kitoltam a fiút az ajtón.Mikor magamra maradtam, keserves zokogásba kezdtek, könnyeim nem akartak megállni...
T.O.P.pov
Dühösen Bebe után rohantam.Még a folyosón elértem.
-Ezt most miért kellett?Szegény lány most evett először rendesen, és elfelejtette...-kezdtem, de YoungBae dühösen belém fojtotta a szót.
-Épp ez az!Hogy elfelejtette!Annyira önző, hogy nem számít, mi történik a legjobb barátnőjével!-ordította.
Taeyang pov
-Ő az önző?Nézz magadra, majd utána ítélgess másokat bazdki...-mondta, majd elviharzott.
-Miért ordítotok?-jött ki DaeSung a szobájából.
-Semmiért...-mondtam halkan.
-Semmi miatt nem szok...-kezdte el, de egy szúrós pillantással belefojtottam a szót.
Shinbi pov
Pár napja már nincsenek lázálmaim, meggyógyultam.Thunder nagyon sokat törődött velem, miatta sosem unatkoztam.Joon is kezdett végre emberként kezelni.Időközben elmentünk egy másik helyre, ahol szabadon járkálhattam, nem féltek attól, hogy elszököm.A bánásmód miatt egyre kevesebbszer kezdett fölmerülni bennem a szökés.A többi taggal is jól kijöttem, Mir például sokat énekelt nekem, G.O. pedig társasozott velem.Egy nap érdekes dologgal lepett meg Thunder...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése