Thunderen látszott, hogy megviseli a dolog, és bár párszor próbált már bocsánatot kérni, nem engedtem neki.A remegéseim is visszatértek, nem tudtam többé bízni Joonban.Csak azon gondolkoztam, miként szökhetnék meg.
Hachi mindig velem volt, és ennek örültem.A csók után vissza akartam őt adni, de hamar rájöttem, hogy rá nem haragudhatok a fiúk miatt...
...Hajnali 3 volt, amikor megérkeztünk Koreába.Kiszálltunk a sötétített ablakú kisbuszból.
Joon valamit lebeszélt egy ismeretlen, napszemüveges férfival, aki aztán hozzám fordult.
-Hozzátok!-mutatott rám, majd két hasonló kinézetű, öltönyös férfi megfogott és húzni kezdett.
-Jól viselkedj!-súgta fülembe gonoszan ChangSeon, majd elvigyorodott, és elment a többi taggal együtt.
Az öltönyösök rángatni kezdtek, de úgy láttam, most talán megszökhetnék.Bár...három az egy ellen?Végül is egy próbát megér.
-Hé!Engedjenek el!Segítség!-kiabáltam, ám ahogy jobban körülnéztem észrevettem, hogy egy erdő kellős közepén vagyunk.
Egy régi gyár melléképületéhez vonszoltak.Arra számítottam, hogy valami kis poros egérlyuk lesz, de kellemeset csalódtam.Az ajtót kinyitva feltárult előttem egy gyönyörű előtér.Nagyon sok folyosó volt.Csak ámultam és bámultam, miközben egy ajtóhoz vezettek.Betűkkel ki volt rakva rajta a nevem.
-Ez meg mit jelentsen?-kérdeztem, de nem válaszoltak.Helyette betoltak a szobába és rám zárták az ajtót.
Meseszép volt...gyorsan az ablakhoz futottam, de sajnos rácsot szereltek fel rá.
Na igen.Hogy is hihettem, hogy elfelejtkeznek az ablakról?
A szobát jobban is szemügyre vettem.Ez a légkör sokkal barátságosabb volt.A fehér ajtót egy szépen megmunkált, tölgyfaajtó váltotta fel, a szürke falakat sem kell bámulnom már, itt vannak helyette a rikító ciklámenek.A kemény vaságyat pihe-puha franciaágyra cserélték.Sőt, még saját fürdőszobám is van!
-Szuper!Szóval nem sokat járkálok majd odakinn.-gondolkoztam hangosan.
Az ablakba is beleszerettem később, végül is a rácsos ablak is jobb, mint a semmilyen.
Levágtam magam az ágyra, majd hirtelen elordítottam magam.
-Hé!Hol van Hachi?-kérdésemet a 'gorilláknak' intéztem.
-Mit parancsol?-nyitott be az egyik.
-A kutyám hol van?
-Gyönyörködjön még egy kicsit a szobájában, addig megérdeklődöm.-válaszolta, aztán megint magamra hagyott.
-Nagyon kedves...-mormogtam az orrom alatt.
Újra kattogni kezdett az agyam: vajon ki tette velem ezt a 'jót'?Mert hogy Joon tuti nem...talán Buddha?
-Thunder!-csaptam hirtelen a homlokomra.
TaeYang pov
Egyszerűen nem tudjuk, mit tehetnénk.A menedzsert nem rúghatjuk ki csak úgy, de a rendőrségnek sem szólhatunk.
-Figyelj...én megértem, hogy félted és aggódsz érte, de...ideje lenne észhez térni!Ezek a feladatok nekik csak arra jók, hogy kicsináljanak minket.Nem fogják egyhamar, úgymond visszaadni Shinbit.És ez már rég nem játék...szólnunk kell a rendőrségnek.-mondta komoly hangon G-Dragon.
-Te nem vagy normális!És ha megölik?Na??Akkor mit csinálok??Az előbb mondta, hogy ez nem játék...az elején is összeverték, pusztán azért, mert Joont ez szórakoztatta.Akkor mi lesz, ha esetleg dühös lesz?-lettem ideges.
-Bebe!...egy lány miatt forog kockán a BigBang.Még mindig nem veszed észre?Ha feloszlunk, azután úgyis végeznek vele.Te viszont találhatsz még más lányt, aki boldoggá tesz.
-Csak nem azt akarod mondani, hogy hagyjam meghalni?Úristen!...ne hidd, hogy mindenki olyan, mint te.Nem mindenki vágyik egyéjszakás kalandokra...igazán megtanulhatnád már leader létedre, mi az a felelősség!-ordibáltam.
-Én nem...-kezdte, de félbeszakítottam.
-Tudod mit?Ha ennyire akarod, kilépek!-kiáltottam, majd kirontottam az ajtón.
T.O.P. pov
-Mit szólnál hozzá, ha most elmennénk fagyizni?-kérdeztem ChanChantól, miközben gyengéd csókot leheltem ajkaira.
-Hmm...tetszik az ötlet.-mosolyodott el, majd visszacsókolt.
-Akkor gyere!-nyújtottam a kezem.
Sétáltunk, fagyiztunk, ücsörögtünk a parkban, egész nap elvoltunk.Másnapra megbeszéltünk egy mozizást.
Amikor visszaértünk, gyorsan bekapcsoltam a laptopomat.
-ChanChan!...gyere ide egy kicsit!-hívtam magamhoz.
-Mi az?-kérdezte vidáman, majd sápadni kezdett.-Mi?Az nem lehet...
